A WTTC úgy véli, hogy a munkaerőhiány akadályozhatja a franciaországi gazdasági fellendülést. Franciaországban 220 000 állás betöltetlen a turisztikai ágazatban: ez derül ki a WTTC elemzéséből, amely nemzetközi szinten képviseli az ágazat magánszereplőinek hangját. A szervezet ezt a számot az Oxford Economics által összeállított, a franciaországi és más nagy ipari piacokon (Egyesült Államok, Spanyolország, Egyesült Királyság, Olaszország, Portugália) a 2021 júliusa és decembere közötti időszakra vonatkozó munkaerőhiányra vonatkozó adatok elemzése után tudta megállapítani.

A WTTC szerint ezek az aggasztó adatok első alkalommal mutatják meg, hogy a munkaerőhiány milyen hatalmas visszahúzó hatással lehet Franciaország gazdasági fellendülésére. A többi vizsgált országban is jelentős munkaerőhiányt tapasztaltak, és a kereslet kezdi meghaladni a rendelkezésre álló munkaerő-kínálatot ezekben a desztinációkban, ahogy Magyarországon is. Franciaországban a jelentések szerint minden hetedik munkahely betöltetlen az ágazatban. A francia kormány által a világjárvány kezdete óta a turisztikai szakembereknek nyújtott életmentő támogatás segített korlátozni a foglalkoztatás csökkenését, példaértékül szolgálva más desztinációknak. Tavaly azonban 138 000 franciaországi turisztikai és szabadidős ágazatban dolgozó ember veszítette el állását. A WTTC-jelentés a továbbiakban a munkaerőhiányt az ágazat kulcsfontosságú problémájának nevezi globális szinten. És bár a kereslet és a kínálat problémái várhatóan fokozatosan rendeződnek 2022 folyamán, mivel Franciaországban „csak” 15 000 munkavállaló hiányzik jelenleg, a probléma várhatóan továbbra is fennáll, és sürgősen kezelni kell.

A WTTC ajánlásai között szerepel a mobilitás és a távmunka megkönnyítése, a szociális biztonsági háló biztosítása, a munkaerő képzése és a tehetségek megtartása, valamint az oktatás és a tanulás megteremtése és támogatása. Világszerte 62 millió ember veszítette el a munkáját a turizmusban a világjárvány miatt – állapítja meg a jelentés.

E kérdésben foglalt állást a Portugál Szállodaigazgatók Szövetségének elnöke is. Az aktuális helyzet régóta sugallt félelmeik megvalósulását tükrözi. A nyelvismeretet, pénzkezelési megbízhatóságot, vevőkkel kommunikáció bizonyos kulturális szintjét teljesíteni köteles munkavállalók a limitált hozzáadott érték termelés okán alacsony bérszinten voltak foglalkoztatva. A válság okozta bizonytalanság ezeket a munkavállalókat legalábbis körülnézésre ösztökélte. Lisszabonnak van olyan magánkórháza, ahol 30 fogadóterület mindegyike 7-8 fogadóembert foglalkoztat, így az egészségügy lett egy nagy átvevő ágazat, de arra is volt példa, hogy az újraindulásban reménykedő kirándulóhajó ágazat vezetői négy nap alatt 2 000 foglalkozatottat vettek fel. Portugáliában az átlag hotel 50 szoba alatti kapacitással működik, így mindössze körülbelül 2 000 menedzserre és séfre van szükség, míg a dubaji vagy makkaói, esetleg amerikai szállók között akadnak 5 000 szobás struktúrák is, amelyek jóval komolyabb karrierperspektívát kínálnak a frissen végzettek számára is. Az is rányomta a munkaerőpiacra a bélyegét, hogy a munkanélküli támogatások okán sokan kimaxolják annak előnyeit, és csak a határidők lejárta után jelennek meg ismét a hivatalos munkaerőpiacon.