Az idegenforgalmi ágazat szorosan összefonódik globális szinten. Az a tény, hogy egyes országok jelentősen előrébb járnak az oltási arányok tekintetében, új egyenlőtlenségeket teremt, és megakadályozza, hogy a globális turizmus mindenütt fellendüljön. A “vakcinázzunk és lazítsunk” nem megoldás, mert a probléma sokkal összetettebb: nem elég bizonyos oltási arányokat elérni az egyes országokban – ha ezeket más országokban nem érik el, hatalmas szakadékok nyílnak meg. A harmadik világ országaiban az átoltottsági arány (teljesen beoltottak) 3% körül van. Ezzel szemben az úgynevezett “magas jövedelmű országok”, ahol az átoltottsági arány már átlagosan 60%, több mint 870 millió adag oltóanyagon ülnek, amelyből a becslések szerint 241 millió adag az év végéig lejár – és nincs terv az újraelosztásukra. Az “oltási rés” nemcsak egészségügyi kockázatokat jelent a harmadik világ országai számára, hanem a gazdaság lassabb fellendülését, valamint veszélyezteti a globális turizmust is. Ha az oltási arányok sok országban ilyen alacsonyak maradnak, valószínűbb, hogy új változatok alakulnak. Ha az oltóanyag-egyenlőség nem garantált, a globális turizmus fellendülése veszélybe kerül, mert továbbra is bizonytalan marad, hogy mi jöhet – ami viszont kihat a végső fogyasztók bizalmára.