Ha az ember nem szeretne az erkélyén nyaralni, akkor utaznia kell autóval, vonattal vagy repülővel. A nyaralás célpontjába repülni ellentmondást kelt, legalábbis a társadalom egyes részeiben. Ezt szimbolizálja a svéd „flygskam” szó, ami annyit tesz: repülési szégyen. Európában egyre több utazásszervező akar a fenntartható turizmusra összpontosítani. A turizmus sánta lába egyértelműen a légi mobilitás. Ez azért van, mert egy utazás CO2-kibocsátásának akár 80% a célállomásra jutásból és a hazaútból származik. A szakértők azt ajánlják, hogy ahol nem feltétlenül szükséges a légi utazás, ott kerülni kell, és helyette buszra, vonatra kell használni. A nyaralókon múlik, hogy saját klímabüdzséjüket kezelik-e. Ha a repülésnek egyáltalán nincs alternatívája, azaz a hosszú távú útvonalakon, akkor az emberek kénytelenek lesznek több napi távollétet szánni a nyaralásra. Az repülőgépgyártók alternatív üzemanyagokon és teljesen új repülőgépeken dolgoznak. A szakértők elismerik, hogy a légitársaságok is ezt teszik, hiszen a gazdaságosabb repülés egyben kerozint is takarít meg. De még egy-két évtizedre vagyunk a klímabarát repüléstől. Még a fenntartható üzemanyag (az úgynevezett Sustainable Aviation Fuel, röviden SAF) nagy aránya mellett sem szabad becsapni magunkat, mert a nagy magasságban keletkező kibocsátások nem ugyanolyan hatással bírnak, mint a földön. Az európai utazások nagyrészt függetlenednek a repüléstől – legalábbis amelyek szárazföldön is elérhetőek. Egyes szakértők reálisnak tartják, hogy 2040-re Európa olyan mértékben bővíti vasúti útvonalait, hogy a repülés kérdése fel sem merül. Ehhez azonban feltételezhetően a vasutak jobb, Európa-szerte egységesített foglalási rendszert kapnak, amelyben a csatlakozásokat is megfelelően koordinálják.
