A DFV németországi szakmai kiadóvállalat főszerkesztője Boris Tomic véleménycikket írt a munkaerőhelyzetről. Ebben összegzi, hogy a pandémia miatti lezárások után a hotel- és vendéglátó ágazat látogatói rohamot él át, a várakozási idők viszont sok vendéglátóhelyen már ma is szokatlanul hosszúak, mert nem tudják kiszolgálni az asztalokat. Személyzet hiány miatt rendezvény megkeresések tömegeit mondják vissza. Lassan már a nagyvárosokba is visszatérnek a turisták, de ez a többlet szakács, pincér hiánya miatt tömeges problémává vált. Mindez a már ismert kihívások, azaz a szűkké vált ellátási lánc, a magas energiaköltségek és az élelmiszerinfláció mellett a legijesztőbb tétel. Az ágazat elvesztett 160 ezer TB-nél bejelentett teljes álláshelyet és gyakorlatilag eltűnt a 200 ezer minijob alkalmazott is. A statisztikák Németországban sem pontosak, így hova tűnésük nem bizonyított, de látható, hogy sokan mentek a kiskereskedelembe, egészségügybe, ápolási munkákra. Az USA-ban már megszületett a „Great Resignation” fogalom. Munkaerőpiaci szakértők úgy látják, hogy világszerte egyre tömegesebbé válik az a jelenség, hogy az emberek feladják közvetlen céljaikat, lemondóvá válnak és végül munkaszerződésüket is felmondják. Egy 30 000 dolgozó 31 országban történő megkérdezésével készült IT-cégekre vonatkozó felmérés eredménye az, hogy a válaszadók 41%-a foglalkozik a gondolattal, hogy feladja állását. Amerikában a Gallup felmérése szerint a középkorosztályoknál ez az arány már az 50%-ot is eléri, a 30-45 éves korosztályban 2020 óta 20%-kal nőtt az állásukat felmondók száma. A pandémia sokak számára azt bizonyította, hogy otthon is jó lenni, és kevesebb pénzzel is el lehet lenni. Az akkor felszabadult idő pedig alkalmat teremtett arra, hogy a munka-élet egyensúlyt sokak esetében az azt megelőző burnout jelenségek után újragondolják. Jelenleg látható, hogy a magas születésszámú korosztályok egyre nagyobb része kezdi meg akár az előrehozott nyugdíj időszakát is, így egyre kevesebb embert találni pozíciók betöltésére, és egy jó részük – diplomatikusan fogalmazva – nem egészen karrierérdekelt. Tehát egyértelmű, hogy a személyzet megszerzésének és megtartásának problémája a jövőben óriási mértékben növekedni fog. Az előrelátó cégvezetők ezzel már jóideje foglalkoznak, akik még nem, azoknak érdemes azonnal nekifogniuk.